Nimród Vadászújság 1999 Január
A világ egyik legjobb rasanz-al rendelkező vadászlőszere
Azoknak a vadászoknak a kedvéért akiknek ez az idegen szó nem mond semmit, megpróbálom elmagyarázni jelentését. Elmondani miért fontos egy fegyverforgató ember számára a vadászat minden napjaiban. Magára a szó eredetére két álláspont is ismert az egyik a francia eredetű raser (levág, lelapul ) szó a másik a német rasened schnell ( rendkívül gyors ) szó. A kettő együttesen fejezi ki azt a fogalmat, amit vadász ballisztikai szempontból rasanznak hívnak ,és a lövedék röppályáját minősíti. ( kiejtése : razanc ) Ez gyakorlatilag a föld felszíne felett rendkívül laposan ívelő, nyújtott röppályát jelent, melynek magasságát jelentősen befolyásolja a lövedék kezdősebessége. Több tényező is hat rá , mint például a lövedékek formája ,keresztmetszeti terhelése, repülési sebessége, és a relatív légsűrűség. Tehát a rasanz komplex fogalmat takar. A lövedék találati pontja annál távolabbra kerül egy képzeletbeli irányvonalon minél laposabb a lövedék röppályája, és az ugyanolyan helyzetű találati pont távolsága nagyobb lesz. Ezáltal az optimális belövési távolság (OBT) is megnő. .Az optimális belövési távolság az a lőtávolság amelynél a röppálya ívmagassága nem haladja meg a 4 cm-t. Minél jobb egy lőszer rasanz-a annál nagyobb az a távolság amelynél a pályagörbe magassága még nem lépi túl a 4 cm-t. Német és osztrák ballisztikai táblázatokban az OBT - t GEE - vel (Günstigste Enschiess -Entfernung ) jelölik. Tehát rasanz töltényen olyan erős töltényt kell érteni ,amelynek lapos röppályán haladó lövedékét a levegő viszonylagosan kis mértékben fékezi. Az európai ballisztikai táblázatok a rasanzot úgy adják meg, mint a röppálya ívmagasságát a találati ponthoz vezető irányvonal felett. Amerikai ballisztikai táblázatok a röppálya ívmagasságát a csőtorkolat és az ugyanolyan magasságban lévő belövési pontot összekötő ,vízszintes vonaltól a torkolatszinttől számítják. MRT-vel jelölik ( Mid Range Trajectory ) jelentése : a pályagörbe középtávon ,azaz a röppályagörbe ívmagassága a lőtávolság közepén. Optikai irányzék (céltávcső ) használatánál az irányvonal a csőtengely , illetve a torkolatszint fölött 5 cm.
Mivel most már ismerjük a rasanz jelentőségét nézzük meg a címben említett és a világon ebből a szempontból a legjobbak között rangsorolt vadászlőszerét a 6,5 x 68 -as lőszert, és a hozzá gyártott fegyverek tudományát elméletben, és a gyakorlatban. A téma elméleti részét szakirodalmi tanulmányok révén, míg gyakorlati részét Major Sándor barátom jóvoltából tudom közzétenni, aki tulajdonosa egy ilyen fegyvernek, és biztos kezű használója is egyben. Abban a szerencsében is részesültem , hogy magam is kipróbálhattam vadászat közben ezt a nagytudományú lőszert és a hozzá konstruált mauser puskát, így saját tapasztalataimat ,élményeimet is megoszthatom az olvasókkal.
A 6,5 x 68 Schuler töltényt 1938-39-ben mutatta be az RWS cég. Kifejlesztése már egy korábbi időpontban megtörtént a 8 x 68 S hüvelyére alapozva, nyaki részének leszűkítésével. Teljesítményét tekintve hasonló, mint a .264 Winchester Magnum, de sebességben a 6 g-os lövedéke gyorsabb , mint a .264 -es 6,5 g-os lövedéke. A hüvely hossza 67,5 mm a lövedék átmérője pedig 6,7 mm. Forgalomban 6,5 x 68-as lőszerek leginkább RWS 6 g , 8,2 g , és Hirtenberger 6,8 g, 7,9 g é,s 9,1 g-os lövedékkel kaphatók . A kis tömegű lövedékekkel rendkívül lapos röppályát produkál a töltény, ami kistestű kártevők nagytávolságból történő vadászatára is alkalmassá teszi. Optimális belövési távolságra belőve a 6 g-os RWS lövedéke 300 m -en csak 12 cm -t esik ! Észak amerikai tesztek alapján jó all-round ( mindenes ) kalibernek kiáltották ki ,mivel képes volt tisztán, gyorsan terítékre hozni minden vadat a kistestű kártevőktől a grizzly medvéig , természetesen gyakorlott vadász és megfelelő lövedéktömeg megválasztásával. Vizsgáljuk meg a forgalomba lévő lőszerek teljesítmény paramétereit az alábbi táblázat segítségével a lőszergyártó cég által feltüntetett adatok szerint:
Gyártó Löv. Tömeg | V 0 m/s | V 100 m/s | V 200 m/s | V 300 m/s | E 0 J | E 100 J | E 200 J | E 300 J | Esés 100 m-en cm | Esés 200 m-en cm | EsésEsé Esés 300 m-en cm |
RWS 6 g | 1150 | 1005 | 870 | 750 | 3770 | 3340 | 2930 | 2740 | +3,5 | +1,5 | -12 |
RWS 8,2 g | 960 | 875 | 795 | 720 | 3777 | 3139 | 2590 | 2129 | +4 | 0 | -21 |
Hirtenb. 6,8 g | 1070 | 950 | 840 | 739 | 3893 | 3069 | 2399 | 1857 | +3,5 | +,05 | -15,5 |
Hirtenb. 9,1 g | 890 | 805 | 765 | 650 | 3604 | 2949 | 2392 | 1922 | +3,9 | -2,7 | -28 |
A táblázat jól szemlélteti, hogy az RWS 6 g-os lövedéke még 200 m-en is 870 m/s -os sebességre képes, ami jelentős hidraulikus hatást (sokk-hatás) jelent becsapódáskor a folyadékkal telt testszövetekben és üregekben. A lövedék még 300 m-en is rendelkezik 2500 Joule-t meghaladó kinetikus energiával, ami nagyobb testű vadfajok esetén megkövetelt energia szintet jelent a biztonságos terítékre hozatalhoz.
Természetesen ha valaki a nagyvadra való kaliber kiválasztásánál csak a sebességet és a becsapódási energiát részesíti előnyben tévesen jár el. Mert nehezebb vadhoz feltétlenül nehezebb lövedék szükséges (bizonyos határokon belül) figyelembe véve a lövedék szerkezetét ,az energia leadás gyorsaságát stb. A nagyobb tömegű lövedékek kaliberen belül is általában nagyobb KO ( Taylor féle ," kiütési" szám ) értékkel rendelkeznek. A Taylor féle számot megkapjuk ha a lövedék átmérőjét szorozzuk a lövedék tömegével ,valamint a sebességgel , és ezt a számot osztjuk 2500-al. Például így az RWS 6 g -os lövedékének KO értéke 300 m -en 12,06. míg a Hirtenberger 9,1 g-os lövedékének 15,85 a KO értéke 300 m-en. Jelentős a különbség a nagyobb tömegű lőszer javára ! A szakirodalomban is az az általános nézet, hogy a vadtestre gyakorolt hatás szempontjából azaz előnyösebb , ha a lövedék a szükséges mozgási (kinetikus) energiát, amely tulajdonképpen a vadat leteríti, viszonylag nagyobb tömeggel érje el, viszonylag kisebb sebesség mellett, annak ellenére, hogy a könnyebb korszerű lövedékek számos járulékos hatást visznek át a vad testére. A Dynamit Nobel cég lőszer katalógusában az RWS 6 g-os Teilmantel -Spitz lőszert őzre és zergére , míg a 6 g-os Vollmantel-Spitz lőszert rókára ajánlja. A 8,2 g -os RWS Kegelspitz pedig őz ,zerge szarvas vadászatára ajánlott. Érdekes hogy vaddisznó nem szerepel a listán, csak a 7 mm- es kaliberektől javasolja a cég lőszereinek használatát vaddisznóra.
Érdemes egy kis összevetést végezni a világon legelterjedtebb rasanz - töltények között és megkeresni a helyét a teljesség igénye nélkül a 6,5 x 68- as lőszernek.
Kaliber | lövedék tömeg gramm | Kezdő sebesség V 0 m/s | Energia V 300 m Joule | OBT m | Esés 300 m- en cm |
7 x 66 Super Express von Hoffe | 7,8 | 1078 | 2943 | 235 | -9,2 |
.300 Weatherby Magnum | 10,69 ( 9,72 ) | 1052 ( 1097 ) | 3739 ( 3229 ) | 200 (215) | -11,6 (-13,5) |
6,5 x 68 | 6 | 1150 | 1687 | 220 | - 12 |
6 x 62 Fréres | 5,5 | 1060 | 1983 | 226 | - 12,1 |
.264 Winchester Magnum (6,65 x 63,5 B ) | 6,5 | 1103 | 1687 | 215 | - 13,5 |
.30-06/224 Accelerator (7,62/5,7 x 63) | 3,6 | 1244 | 942 | 200 | - 14 |
5,6 x 61 Super Express von Hoffe | 5 | 1060 | 872 | 215 | -14,5 |
Ezek a világ leglaposabb röppályájú rasanz lőszerei. OBT szempontjából még több lőszer is helyet kaphatna a táblázatban, de ha a 300 - m en mért esési adatokat is figyelembe vesszük a fentiekre szűkül a kör. Természetesen mindig születnek újabb és újabb fejlesztésű töltények. Például a .300-as Pegazus 7,62 x 76 amelynek bizonyosan helye van a fenti táblázatban, de nem állnak róla rendelkezésemre adatok. Számomra csak annyi ismert , hogy erősebb mint a .300 Weatherby Magnum. ( V0 1050 m/s , E 0 6500 J )
A táblázatból jól kitűnik, hogy a 6,5 x 68 -as kaliber igen előkelő helyet foglal el a legek között, mind az OBT, mind a 300 m -en mért lövedék esés szempontjából. Nem véletlen, hogy hazánkban is egyre többen próbálnak ilyen kaliberű puskára szert tenni. Sokan az olcsón vásárolt 6,5 x 55 - ös Karl Gustáv Svéd Mauser puskák töltényűrét dörzsáraztatják fel. Magam is láttam ilyen átalakított, jól működő hosszú csövű fegyvert. Fegyvermester barátom elmondta, hogy nem minden Karl Gustáv- val lehet ezt megtenni, csak azokkal, melyeknek a zártokja keményebb anyagból készült. Átalakítás előtt javasolt előzetes vizsgálatuk, mert az igénybevétel sokkal nagyobb - 3800 bar- os gáznyomás indítja a lövedéket - a 6,5 x 68 -as lőszer használata esetén.
Tegyünk egy nagy ugrást, és engedtessék meg, hogy a számok birodalmából áttérjünk a mindennapok vadászgyakorlatába, keresve a 6,5 x 68 -as helyét a hazai vadászat hétköznapjaiban. Az alábbiakban ismertetem tapasztalataimat erről a kaliberről hozzátéve, hogy vadászati gyakorlatom során 7 x 64, 30-06-os, 8 x 68 S lőszereket használtam és jelenleg .375 H&H Magnummal vadászom. Az eltelt 20 év alatt több száz vadat hoztam terítékre, így úgy gondolom van némi viszonyítási alapom, hogy véleményt alkothassak a 6,5 x 68 -as kaliberről is, miután ezzel a kaliberrel zsákmányoltam 1997 évi selejt bikámat, valamint részt vettem Sándor barátommal őzbak, suta, gida, róka , disznó és szarvas, vadászatokon, ahol ő kizárólag 6,5 x 68 as kaliberű Vore Mausert használt egészen kiváló eredménnyel. Lövéseire az őzek, a süldők , és a rókák mind tűzbe rogytak, a szarvasborjúk
10-20 m -en belül estek el. Az RWS lőszerek nagy kimeneti nyílást szakítottak az őzeken, a rókákat nem kellett megnyúzni megtette helyettünk azt a lövedék. A süldőkön, és szarvasborjúkon pedig kb. olyan nagyságú sebcsatornát és kimeneti nyílást láttam, mint amilyet a .30-06 -os kalibernél megszoktam. Szarvasborjún kissé lapocka mögé helyezett lövés esetén kiváló lövedékhatást tapasztaltam a Hirtenberger 9,1 g-os Nosler maggal szerelt lőszerénél is. Egyébként barátommal előre megbeszéltük, hogy nagytestű vadra majd mindig ezt a lövésformát teszi attól félve, hogy nem hatol át a vadtesten a lövedék. Erre a kérdésre a későbbiek folyamán szeretnék még kitérni. A 6,5 x 68-as hosszú távú lövésekre való alkalmasságáról magam is többször meggyőződhettem. Voltak utólag kimért 340 m-es lövések rókára, 6 g-os RWS lövedékkel. Több ízben pedig a 200-250 m-re kihelyezett céltárgyakat biztos kézzel találta el Sándor barátom , a 8,2 g-os RWS és 9,1 g -os Hirtenberger lőszerekkel . Céltávcsöve igen vastag szálkereszttel szerelt ( 7 x 50-es Meopta ) , ennek ellenére szinte sohasem hibázta el a célt, bármilyen messze is volt. Meg is jegyeztem magamban lám nemcsak a mostanában divatos ABS 4-es szálkereszttel lehet pontosan lőni hosszú távra. A biztos kéz , a jó cső, és a szuper lőszer a fontos, mert hiába a jó szálkereszt típus ha az előző három dolog hiányzik. A 6,5 x 68 -ast az eddigi vadászati tapasztalatok alapján én is univerzális kalibernek tartom. Az amerikai tapasztalatokkal egyetértve, megjegyezve azt , hogy nagyobb testű vadra csak nehezebb lövedékkel használjuk , és enyhén lapocka mögötti tüdőlövésre törekedjünk. Itt térnék vissza arra a kérdésre, hogy miért tartom a tüdőlövést fontosnak ennél a kalibernél, vagy más kisebb kaliberű lőszereknél. A bevezetőben említettem, hogy sikerült ezzel a tölténnyel egy nagyobb testű vadat , egy selejt bikát terítékre hoznom. Elejtésének története szolgáljon tanulságul előző gondolatomra a tüdő lövéssel kapcsolatosan. A Vore Mauser 8,2 g -os RWS KS lőszerrel volt töltve. A kiválasztott bika 180-200 m -re volt, együtt egy másik gyönyörű ám nem lőhető példánnyal. Kereső távcsővel tisztán látszott, hogy az egyik „személyében” selejtbikával hozott össze a vadászszerencse. Eldördült a lövés. A bika bejelzett, de rohant tovább felfelé a dombnak, mintha misem történt volna, hosszan megállás nélkül. Rohanása örökkévalóságnak tűnt számomra . Gondolataimban villámgyorsan lepergett, miért nem inkább a „Nagy Lyukasztót” a .375 H&H Magnumomat hoztam magammal. Annak 19,4 g -os Winchester Silvertip lövedéke már régen megállította volna a bikát. Alig, hogy ez a gondolatsor átfutott fejemben a bika megállt, és bevárta a másik fenséges agancsalakulású társát. Gyors, ismételt csőre töltés után dördült is a második lövésem. A selejt bika ismét bejelzett és újra rohanásba kezdett. Fel ,fel egyre feljebb a dombtető felé. Ha azt eléri, és túljut azon, nehéz után keresés vár ránk gondoltam, de szerencsére erre nem került sor. Pont a tetőn ismét megállt. Lőni már nem tudtam, mert nagyon messze volt és a takarás sem engedte volna a harmadik lövést. A bika lassan , rogyadozó lábakkal hátrálni kezdett, majd összeesett. Nagy kő esett le a szívemről. Alig vártam, hogy megnézzem közelről is az érdekes alakulású selejt trófeáját, és hogy milyen lövéseket kapott. Zsigereléskor jól látszott, hogy első lövésem kissé hátra csúszott, és a májat találta el . A lövedék nem ütötte át a testet, bennszorult a testüregben. A lövés ugyan halálos volt, de biztos, hogy hosszabb után keresést igényelt volna a bika felkutatása. Nem volt vér a rálövés helyén, a lövedék nem hagyott kimeneteli nyílást . A második lövés lapocka mögé helyezett tüdőlövés volt , ami átütötte a testet bő vérzést produkálva már a rálövés helyétől kezdődően. Ha ez lett volna ez első lövés, a bika valószínűleg 80-100 m -en belül eldőlt volna, követhető széles vércsapát hagyva. Az első lövésem, ami kissé hátrébb csúszott a 180-200 m-es távolságból, és nem állította meg a bikát, feltétlenül arra a következtetésre juttatott, hogy a kis kaliberű fegyverekkel erős csülkös vad esetén leginkább a tüdő és szív lövések az eredményesebbek . Nem véletlen, hogy a gyártó nem ajánlja a 7 mm alatti kalibereket vaddisznóra, bár minden kétséget kizáróan a legnagyobb disznó is terítékre hozható tüdő vagy szívlövéssel kis kaliberű fegyverekkel is. Tény, hogy a .375-ös lövedéke kegyetlenül átverte volna a bikát bárhol is érje. Ez biztos, mert a gyakorlatban még olyan lövést nem adtam le vele, hogy a lövedék benn rekedt volna bika, vagy erős vaddisznó testében, de hát ez egy más kategória , és ez a cikk most nem erről szól. Ezzel kapcsolatban még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, a 6,5 x 68- as mellett érvelve, hogy sok esetben vadászataim során korrekt lapocka lövéseknél a 7 x 64-es, a .30-06-os, és még a nagyobb testvér a 8 x 68 S sem ütötte át a vad testét, pedig sok lövedéktípust kipróbáltam az említett kaliberekben. A 6,5 x 68 -as adottságaiból adódóan képes jó lövéssel bármilyen hazánkban vadászható vadat biztonsággal terítékre hozni, akár nagytestű bikát is. Baráti körömben többen, sok jót meséltek hosszú lövésekre való készségéről Ausztriában, Kanadában, ahol gyakorta kell lőni 300 m-re . Afrikában szintén tesztelték ismerőseim nagyobb testű vadfajokra, és elmondásaik alapján ott is jól vizsgázott Az biztos, hogy megfelelő kézben Magyarországon a 6,5 x 68 -as bátran univerzális kalibernek nevezhető. Ahol a hosszú lövések indokoltak, ott nagy szolgálatot tehet használójának örömére, növelve vadász zsákmányainak, vadász élményeinek számát.
Felhasznált irodalom :
Cartridges of the Word by Frank C. Barners
Vadászfegyver-és Lőismeret Dr Zoltán Attila
Foto : Chochol Károly
Zentai Béla
Megjegyzés – Hozzáfűzés
Tulajdonképpen úgy érzem mindent elmondtam , amit erről a kaliberről tudok. Nem is akartam hozzáfűzni semmit, de böngészve a régebbi Nimród újságokat rábukkantam az 1999 júniusi számban Molnár Mihály „ A kiskaliberek „ leg”-je nem medveölő „ című cikkére és ez indított arra, hogy ehhez mégis csak megjegyzést fűzzek. Igaz, jócskán megkésve ezzel. Ebből az 1999-es írásból szeretnék most néhány gondolatot idézni. „ Szeretem a vadásztechnikáról és ballisztikáról a Nimródban megjelenő írásokat, amit szakemberek, tapasztalt vagy lelkes vadászok írnak. Ezek a témák lehetnek vitaindítók, s a legtöbb esetben másokat is véleménynyilvánításra késztetnek. Ilyen téma a januári számban megjelent 6,5 x 68 (R ) kaliberű lőszer értékelése és felmagasztalása. Szerencsés eset, hogy a szerző a cikk utolsó részében belátja, nem mindegy, hogy a bikát egy kicsit előbbre vagy hátrébb találja el a lövedék. Esetenként elviszi a lövést ( mert nincs elég átütőerő, kevés a sokkhatás ), nem mindig jelzi a találatot, és akkor már baj van. Ezután írja a lényeget, hogy inkább a „ Nagy Lyukasztót „ a .375 HH Magnumot hozta volna, amely éppen az ellentéte a kiskalibernek. Véleményem szerint amennyiben nem való a szarvasbikára a 6,5 x 68 (R ) kaliber, még ha paraméterei lehetővé is teszik, úgy a többszörösen brutális .375 HH Mag. sem. Egy korábbi cikkemben nagyra becsülöm ezt a kis kalibert, a kiváló” rasanz „-át ,de használatát legfeljebb szarvastehén nagyságú vadra találtam elfogadhatónak. Ezért szerintem a 7 mm-es csoportot lehet ajánlani, a vadnak megfelelő súlyú és típusú lövedékkel szerelve. „ A cikk végén többek között a következőket írja Molnár Mihály : „ A vadászok közül még mindig van, aki azt szereti, ha a vadat a lövedék átlyukasztja. Pedig nem ez a lényeg, hanem hogy a megfelelő lövedék a létfontosságú szerveket elérje, és ott adja le a szükséges energiát. Az ilyen lövedéktől a vad olyan sokkhatást kap , mintha „ letaglózták” volna. „ Molnár Mihály ténylegesen lelkes olvasója a Nimród újságnak és úgy tűnik az abban írt cikkeimnek is. Ezeket elolvasva véleményét helyesen meg szokta írni a Nimród vadászújságba... Ezt nagyon jó dolognak tartom. A vélemények ütköztetésével ugyanis többet tudhatunk meg egy adott témáról, más szemszögből és megközelítésből nézhetjük meg ugyan azt. Természetesen nem kell ,hogy mindenben egyetértsünk, de jó ha beszélünk róla. A fenti idézetekkel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot papírra vetni. Először is nem a 6,5 x 68 R peremes lőszerről írtam. Hanem annak tolózáras változatáról a 6,5 x 68 –ról, melynek paraméterei kicsit jobbak. Egyetlen paramétert ismerek az R-es változatra ez a 7 g –os KS lőszerre vonatkozik, aminek 1110 m/s az induló sebessége és 3570 Joule a megadott kezdő energia szintje.
A cikk további részével megint csak úgy vagyok, hogy sok dologban egyetértek , míg több dologban nem egyezik a véleményünk. Nekem úgy tűnik, hogy a szerzőnek a „ a 7 mm-es kaliberek jelentik, azt amit nekem a nagyobb vagy nagy kaliberek. Számos olyan 7 mm-es kalibert ismerek viszont magam is, amit kiválónak tartok. A .375-ös kapcsán viszont a többszörösen brutális kifejezéssel messze nem tudok egyetérteni. Nagyon sok vadat lőttem , malacokat, süldőket, őzeket a .375-ös kaliberrel. Nem tapasztaltam a brutalitás semmiféle jelét ! Inkább az volt a tapasztalatom, hogy kevésbé roncsolja a vadat, mint egy kisebb magnum kaliber, például a 7 mm Remington Magnum, vagy akár a 6,5 x 68 –as. Nem volt soha nagyobb roncsolása, a .375-ös lövedéknek mint egy .30 –06-os okozta sérülés. Sőt keresnem kellett egy olyan lövedéket, ami kissé puhább jobban roncsol és jobban le adja az energiáját a kisebb testű vadakon is. Én fel vállalom azt, hogy szeretem, ha a lövedék maradványteste képes átüti a vadat. Legyen bőven követhető vér nyom, ha a vad nem esik össze helyben. A „ letaglózás „ nem minden esetben következik be, még ha a találat létfontosságú szerveket ér akkor sem. Egy példával szeretném alátámasztani, hogy miért jobb, ha van kimeneti nyílás. 2002 január elsején este alföldi barátommal együtt hivatalosak voltunk vaddisznó vadászatra Somogy megyébe. Barátom aki .30-06-os puskát hozott lőtt is az esti holdvilágnál egy kb. 90 kg-os kant. A 11,7 g-os lövedék mértani pontossággal a lapocka közepébe csapódott be. A lövedék leadta teljes energiáját, nem távozott a disznóból a maradvány test, de a disznó az viszont távozott, mégpedig iszonyatos iramban. A letaglózás nem jött be. A rálövés helyén egy csepp vér sem volt. Barátom hosszasan kereste, a erősen bokros fás terepen, és csak annak köszönheti, hogy megtalálta, hogy volt némi kis hó, melyben meglátszódott, de nem a vérnyoma, mert az továbbra sem volt, hanem a kan láb nyomai. Mesélhetnék még számtalan hasonló esetet disznókról és szarvasokról különféle kaliberekkel és lőszerekkel. . Az írásaimban a későbbiekben találkozhatnak is ilyen történetekkel. Engem például a sok ilyen és hasonló eset késztetett arra, hogy nagyobb kalibereket használjak. Persze ez önmagában nem lett volna elég kellett egy kis megszállottság és természetesen vonzódás a nagyobb kaliberekhez. Ma már ott tartok, hogy nem szívesen használnék újra kisebbeket. Noha éppen a napokban hallottam pont egy ide vágó esetről. Egy honfitársunk Afrikában 6,5 x 68 kaliberrel házi töltésű Finn gyártmányú 10,1 g Mega maggal szerelt lőszerekkel 14 vadat lőtt.
Köztük jó néhány akadt, amely a szarvastehénnél, sőt a medvénél is bizony jóval nagyobb testű afrikai vad. A meg lőtt vadak közül egyik sem veszett el, vagy kellett hosszasan után keresni. Ebből az a következtetés szűrhető le, hogy egyértelműen kijelenteni, hogy ez nem való erre, meg arra nem igen lehet, mert egy jól megkonstruált lövedék megdöntheti kialakított véleményünket. Van aki inkább a 7 mm-es kaliberekre esküszik. Jó magam az ennél is nagyobbakra. Mások viszont, amíg mi azt bizonygatjuk, hogy ez meg az a jobb, szuper eredménnyel használják az inkább kicsinek nevezett 6,5 x 68 –as kalibert. Ezt a tényt a cikkem végén egyébként meg is említettem, tudniillik több Magyar vadászról tudok konkrétan, akik 6,5 x 68-as kaliberrel előszeretettel, és kitűnő eredménnyel vadásznak Afrikai vadakra. A tudomásomra jutott újabb eset csak megerősíti a leírtakat a 6,5 x 68-as ról. Másfelől szintén ismerek olyan Afrikába rendszeresen utazó vadászt, aki . 257-es Weatherby Magnummal több száz afrikai vadat lőtt már. Rengeteget igen nagy távolságokból is, és rendkívül meg van elégedve a .257-es WBY tudományával. Tehát nem szabad lebecsülni a kis kategória ezen csúcs képviselőit. El kell ismerni teljesítményüket, fejet kell hajtani eredményeik előtt, még akkor is ha mi a nagyobbakat szeretjük és azokat ajánljuk vadásztársainknak.