Vadászlap 2001 szeptemberi szám

 Golyós lőfegyverek lövedékeinek áthatolási képessége, valamint

 sokkoló erejének összevetése, a vadászati szempontok  figyelembevételével.

Tényszerű, mégis kevesek által ismert dolgokat fedezhetünk fel ha részletesebben megvizsgáljuk a lövedékek áthatolási képessége és  sokkoló ereje közötti összefüggéseket .A vadászok egy része úgy véli az a jó hatású lövedék, ami leadja teljes energiáját a vad testében. Mások azt a lövedéket kedvelik amelyik leadja energiájának nagy részét ám képes még a vadtestén áthatolni, és ezzel követhető vércsapát biztosítani. Vadászati célra melyik a megfelelőbb arra az alábbiak tán kellő segítséget nyújthatnak.

A híres  A-square cég " Handloading and Rifle Manual - Any Shot You Want " című kiadványában (Lőszer töltési és Fegyver Kézikönyv- A Megfelelő lövés )  ismertet két formulát. Az egyik a Penetration Index ( Áthatolási index ) , melynek a formulája , számítási módja : (.01 x energy x sectional density / area ).Tulajdonképpen az átütő erőt fejezi ki.  A másik a Shock Power ( Sokkoló, megállító erő ) index, melynek számítási módja : ( energy x area ).A két képlet és egy számító gépes program segítségével izgalmas elméleti lövöldözésbe kezdhetünk anélkül, hogy fegyverrel ténylegesen egyetlen lövést  is leadnánk. A számok mint azt látni fogjuk félelmetesen tükrözik a valóságot. Az elmélet megjelenik a valós vadászati gyakorlatban. Érzékelhető lesz, hogy miért nem ajánlatos kis kaliberű fegyverrel veszélyes nagyvadakra vadászni. Kiderül majd melyek a legjobbak egyébként ezek vadászatára. Kirajzolódik továbbá a kapcsolat a két mutató szám között. A hivatásos, profi vadászok elbeszélései , intelmei, tanácsai -a megfelelő kaliberű fegyverre és lőszerekre vonatkozóan- megjelennek az index számok mögött.

Miután a felvezetés megtörtént," lőjünk néhányat"   a vadászati gyakorlatban leginkább elterjedt kaliberű fegyverekkel.

Kezdjük a kicsi illetve a kis- közép kaliberekkel. Majd a közép és a nagy kalibereket is próbáljuk ki. A végén nézzük meg milyen mutató számokat kapunk.

Mazsolázzuk ki egy kicsit a fentieket. Áthatolási index terén a pálmát fantasztikus 427 -es elért eredménnyel a . 30 Cody Express 16,2 g-os lövedéke viszi el. Érdemes ezt a számot jól megjegyezni , mert a későbbiekben  sem találkozunk ennél magasabb értékkel. Ennek a 16,2 g-os lövedéknek van ugyanis a legnagyobb átütő ereje. Ezt követi 202 –es értékkel a 7,82 Warbird 12,7 g-os lövedéke. Igen magas a .338-as Excalibur ,a 8,59 Titán és az A-Square,  valamint a .300 Weatherby Magnum ,  a 7,82 Warbird 11,7 g-os lövedékének és a  Lapua Magnum lövedékének áthatolási index száma is. A Lapua a .338 Lapua Magnumhoz forgalomba hozott egy Swift A-Frame lövedékkel szerelt lőszert. Számomra érdekes, például, hogy a 6,5 x 55  10,1 g-os lövedéke szinte ugyan olyan áthatolási index szám elérésére képes, mint a 7 x 64 -es 11,5 g-os lövedéke. Az átütő erővel kapcsolatosan azért azt tudni kell ,hogy azt döntően befolyásolja a lövedékek szerkezeti felépítése. Saját vadászati tapasztalataimból merítve szeretném ezt alátámasztani. Egy rendkívül hideg januári napon ragyogó holdvilágos éjszakán egy óra tájban  jó kiállású vadkanra emeltem .300-as Weatherby kaliberű fegyveremet. A kan folyamatosan egyenletes tempóban kocogott. Nem mutatta jelét annak ,hogy megálljon. Ráfüttyentettem. Azonnal megállt . A 3-12 x 56-os Zeiss Victory céltávcső szálkeresztjének  világító  pontját a kan blattjára helyeztem. Meghúztam a ravaszt. A  14,3 g-os  Hornady lövedék elzúgott a csőből , majd a becsapódás tompa puffanása hallatszott. Ezt néma csönd követte. Éreztem, hogy eltaláltam és valószínűleg halálos lövést kapott. Kereső távcsővel végig pásztáztam a fagyos vetést, de a kant nem láttam. Tudtam, hogy a terep egy kissé lankás. Reméltem, hogy csak ezért nem látom. Kis várakozás után barátommal keresésére indultunk. Nagy örömömre hamar ráakadtunk a kimúlt agyarasra. A rálövés helyétől kb úgy 30-40 m re volt, egy kisebb hajlatban ezért  nem látszott a lesről. A lövedék nem ütötte át. Vért csak az utolsó métereken találtunk. A kant úgy  120-130 kg -osra becsültük. Rendkívűl erős kő kemény pajzsa volt. Zsigerelés után láttuk ,hogy a lövedék maradványteste átverte ugyan a szemben lévő bordákat is de ott már teljesen szétesett. A bőr alatt mélyen a sebcsatornába csak a visszahajlott éles szélű köpenyt és annak darabjait találtuk meg. Az ólomot nem. Eddig ez volt számomra az első olyan vad, amit ez a 14,3 g-os lövedék nem tudottát ütni. Hiába rendelkezik  nagy elméleti átütő erővel, ha szerkezete, olyan ami nem bírja a kemény ellenállást.  Ölőerő szempontjából a Hornady lövedék maximálisan jól teljesített . Rövid távon lefektette a robosztus vaddisznót, de ebben az esetben az áthatolás szempontjából jobb lett volna nem széteső típusú Barnes vagy osztott köpenyes kemény hátsó maggal ellátott Nosler Partition  esetleg  Swift –A- Frame, Norma TXP ( Swift A-Frame ) vagy Speer Grand Slam lövedéket használni.

Igaz ez esetben viszont valószínűleg hosszabb halálvágtával kellene számolni , mert a keményebb magok vadtestre kifejtett energia leadása másként jelentkezik.  Visszatérve a táblázathoz sokkoló, megállító erő tekintetében messze a legjobb ebben a kategóriában a .30 Cody Express, amelynek index értéke meghaladja a 600-as értéket. Ez szinte megegyezik a .375 A –Square és a . 378 WBY Magnum megállító erejével. Szintén kiemelkedő a . 338 Excalibur megállító ereje, ami  még egy kicsit jobb is, mint a . 375 H& H Magnum elért index száma. A .338 Winchester és a 8 x 68 S szinte azonos eredménnyel előzi meg  a . 300 WBY Magnumot. A 7 x 64 es 11,5 g-os lövedéke  noha 444 Joule induló energiával magasabb a .30-06 -nál, mégis jelentősen kedvezőbb a sokkoló, megállító ereje a .30-06-os kaliber 11,7 g-os lövedékének. Érdemes továbbá odafigyelni a mostanában kicsit háttérbe szorított 8 x 57- re.12,7 g-os lövedékének sokkoló ereje ugyanis  bőven magasabb, mint a  .30-06 11,7 g -os lövedékének megállító ereje. Látható az is, hogy áthatolási képessége viszont kisebb. Ez azt jelenti, hogy a lövedék nem szalad keresztül a vad testén  jobban átviszi arra a kinetikus energiát. Tehát nagyvad vadászatára ily módon igen alkalmas. A táblázatból kitűnik az is, hogy a magnum kaliberek  sokkoló ereje sokkal nagyobb. Különösen a .300 WBY, 7,82 Warbird, a 8 x 68 S és a . 338 -as Magnum kaliberek ki emelkedőek. 

Közép kaliberek esetén a következő eredményeket kapjuk. Ezeket a kalibereket egyébként Magyarországon tévesen a nagy kaliberek közé sorolják. Pedig, mint azt látni fogjuk azoktól legtöbbjük teljesítménye messze elmard.

Ebben a csoportban minden vonatkozásában  az abszolúte győztes a . 378 Weatherby Magnum. és a .375 A-Square. Paramétereik alapján  ezek a kategória legjobbjai. Az  új .375 RUM, amelyről még nem sok tapasztalat áll rendelkezésre, várhatóan jobb röppálya értékével fogja felül múlni a H&H Magnumot, nem pedig megállító erejével. A .375 RUM 19,5 g os lövedékének Wooters képlete alapján az ölő ereje 580 as értéket ér el. Ez a . 375 H&H Magnumnál 511. Tehát nincs számottevő különbség az ölőerő vonatkozásában sem. Egyébként például az általam előszeretettel használt házi töltésű 17,5 g-os Hornady lövedékkel szerelt  H&H lőszer 860 m/s sebességgel hagyta el a csőtorkolatot. Ez 6472 Joule energiát jelent. Nem sokkal marad el a RUM paramétereitől. Az Afrikában igen népszerű  . 375 H&H Magnum, amelynek megállító ereje  megközelíti az 500 -as. Ez a veszélyes nagyvadakra használatos kaliberek legalsó határa sok afrikai országban. Teljesítménye alapján,  mint az már ebben a csoportból is kitűnik , nem árt Afrikába vastagbőrűek vadászatára indulva a .375-söknél  erősebb kalibereket választani. Viszont a .375 ös kisebb tömegű lövedéke is nagyobb sokkoló erőt képvisel , mint a 9,3 x 64 nehéz 19 g-os lövedéke. Tehát nem véletlen, hogy végül is nem a 9,3- as kaliberek képezik a minimum szintet a vastagbőrűek vadászatában. Egyéb állatfajok esetén egyébként az ebben a csoportban említettek rendkívül jól teljesítenek.   

Végül nézzük meg az igazi nagy kalibereket. Milyen megállító erővel rendelkeznek az esetenként több tonnás veszélyes nagyvadakkal szemben. A sok-sok kaliber közül csak néhányat megemlítve a következő eredményeket kapjuk :

Nagytestű állatok vadászatánál igen fontos a megállító erő. Minél nagyobb annál biztonságosabb a vadászat szempontjából. Gondoljunk csak magunk elé egy több tonnás elefántot. Vagy egy közel egy tonnás kaffer bivalyt. Kirajzolódik a táblázat alapján, hogy a veszélyes nagyvadak esetén a biztonságos megállító, sokkoló erőnek meg kell haladnia a 600- as értéket. Úgy látszik ez a minimum, amit egy igazán hatásos Afrika puskának tudnia kell. Ezt támasztják alá  a hivatásos vadászok tapasztalatai is .Nem véletlen, hogy ők a .416 os kalibereket tartják a minimum szintnek,  26 g-os lövedék tömeggel. Az . 500 as Nitró Express viszont például az egyik legkedveltebb körükben. Ez nem véletlen. Ha megnézzük  a táblázatban az .500 NE 37 g-os lövedékének megállító erejét. Azonnal látható a népszerűség számokkal is alátámasztott bizonyítéka. Az új töltények a .470 Mbogo ( Kafferbivaly ) és az .500 AHR ( American Hunting Rifles ) sokkoló megállító erejét tekintve valószínűleg hamarosan a kedvencek körébe fognak bekerülni.  Az átütő erő ezeknél a nagy kalibereknél  a legalacsonyabb szintű. Kivételt képeznek itt  is a nagy sebességű Weatherby lövedékek, melyeknek ebben a csoportban kiemelkedő az átütő erejük.  A megállító erő ebben az esetben viszont sokkal fontosabb. A nagyobb indulási energia sem jelent egyes esetekben nagyobb sokkoló erőt. Például vessük össze  a . 416 WBY és  a .450 Rigby, a .458 LOTT, valamint . 470 NE  torkolati energiáját és megállító erejét. Ugyan ezt tapasztalhatjuk a .460 WBY és a .577 NE összehasonlításánál is.  Nem véletlen, hogy  kevésbé kedvelik a hivatásos vadászok  a nagyon gyors  és ezáltal nagy átütő erővel rendelkező kalibereket. Jobban beváltak ott Afrikában  a közelebbi célpontokra a lassabb, energiájukat komótosan leadó lövedékek. Igaz a Weatherby lövedékek akár 200 m-en is képesek igen nagy energiát szállítani. Ezért a .416 WBY Magnummal például igen kedvező eredményeket értek el  a kaffer bivalyok nagyobb távolságból is  egyetlen lövéssel való elejtése terén. Látható , hogy a Weatherby lövedékek  nagy sebességük folytán ebben a csoportban nagy átütő erőt és viszonylag nagy megállító erőt is képviselnek. Az is jól látható, hogy a lövedéktömeg emelkedésével fokozottan nő a sokkoló  erő mértéke. A . 470 Mbogo  Taylor féle KO értéke 85,2. Hüvely méretére jellemző, hogy ha vízzel megtöltjük 0,58 g-al több fér bele, mint a .460 WBY Magnuméba. Lövedéke tulajdonképpen  .475 ös. A .500 AHR  lövedéke .510 hüvelye hosszabb, mint a .500 Jeffery-é. KO értéke  magas 97,6 Igen jó eredményeket értek el ezekkel az új tolózáras rendszerhez használatos töltényekkel.

 Nem kétséges, hogy jó lövéssel, akár egy rohamozó elefántot is megállítana  a .585 Nyati vagy  a .600 NE . Nem is beszélve a legek legjéről a .700 Nitro Express döbbenetes megállító erejéről. Az Afrika kaliberek a sokkoló-megállító erő alapján 500- 600 gyenge 600- 800 közepes- 800 - 1000 jó   ,1000- 1300  nagyon jó és 1300 felett kiemelkedő kategóriába sorolhatóak.       

Miután megismerhettük a kis és nagy kaliberek átütő  és sokkoló erejét. Mindenki kiválaszthatja a neki tetsző kalibert. Megtudhatja, mit várhat az egyik , vagy  másik használata esetén. Kiderült, hogy melyik adja a legnagyobb átütő erőt. és melyik biztosítja legnagyobb sokk hatást. A fenti számok valós értékét számomra alátámasztja egy évekkel ezelőtt baráti köröm segítségével elvégzett saját  kísérletezés. Ennek során összevetettünk több kalibert. Mértük a kilőtt lövedékek által azonos cél közegbe megtett utat. Ennek során azt tapasztaltuk, hogy például egy 30- 06 os lövedék azonos vagy  inkább kissé mélyebbre fúródott a céltárgyba, mint egy . 375 H&H Magnum lövedék. Ha most vissza megyünk a táblázatokhoz, látható hogy a .30-06 Áthatolási indexe 126 a .375 -é pedig 124.Tehát az A-Squaer Penetration index számítása, teljesen helytálló a valóságnak megfelelő.

Ugyan ebben a kísérletsorozatban a megállító erőt is próbáltuk valamilyen módon megmérni. Az A -square számítási módszere akkor nem állt még rendelkezésünkre, de nem is számításokra, hanem a saját méréseink eredményére voltunk kíváncsiak. Legalkalmasabbnak a mérések elvégzésére egy sínen csúszó 18 kg tömegű céltárgy bizonyult. Ezen  már  egy .222  Remington  lövedék becsapódása is mérhető elmozdulást eredményezett. Míg ez előbbi kaliber 0,5 cm-et, a 30- 06 os 6 cm -t , a 8 x 68 S 7,9 cm-t a 9,3 x 62 10,5 cm-t a  9,3 x 64 12,8 cm-t a .375 H&H Magnum pedig 14 cm-t tolta el a céltárgyat. Ha a mért értékeket a kisebb kaliberektől haladva a nagyobbak felé összevetem az A-Square Schok power index számításával, megint csak  azt kell mondanom, hogy az híven tükrözi a valóságot. Hiszen a nagyobb indexszámot elérő kaliberek lövedékei jól kimutathatóan nagyobbat is tudtak mozdítani ezen az adott fix tömegű céltárgyon.

 A mai modern fegyverekkel akár egy .22 Lr is képes egyetlen találattal halálra sebezni  egy nagyobb testű állatot is. Igaz feltehetően hosszú, akár több napos szenvedést is okozhatva annak, ha a lövés nem olyan helyre kerül , ami gyors kimúlást eredményez. Ezért nem véletlen, hogy a vadászati szakirodalom megadja a biztonságos elejtéshez szükséges kinetikus energia szint értékeket. Ezt figyelembe véve kevesebb vad  veszhet el , vagy pusztulhat el értelmetlenül. Inkább, ha tanácsolhatom, olyan kalibert válasszunk vadászatra, amelyik túl erőt biztosít, és ne ,olyat ami éppen csak elégséges. Ma már könnyen válogathatunk a jobbnál jobb fegyverek és lőszerek között. Érdemes a vásárlás előtt viszont átnézni a fenti táblázatokat és célirányosan végezni  azt. Amennyiben sikerül egy megfelelőt kiválasztani, az a gyakorlatban is biztosan jó lesz, és ez örömére szolgál majd a vadásznak. Ebben az esetben nem szükséges saját magának és mindenki másnak állandóan azt bizonygatnia, hogy " de én ezzel a kis kaliberrel is jó eredményeket tudok elérni, ezzel is meg tudom lőni a nagy disznót , stb... ". Nem is vonom kétségbe ezt, hiszen egy jól helyezett fültő lövéssel akár egy .222 -es is képes leteríteni egy 100 kg-os vaddisznót.

 Tudjuk azt is a szakirodalomból, hogy egy híres Afrika vadász, aki mesterien bánt 7 x 57-es fegyverével számos elefántot lőtt vele. Ennek ellenére nem ez a kaliber lett az elefánt vadászok kedvence, mert ezel lőni elefántra több mint életveszélyes mutatvány  ! Még tovább lehet menni az ölési technikákban, hiszen lándzsával és íjjal is el ,lehet ejteni még a legnagyobb testű állatokat is !  Inkább ezen szélsőséges példák helyett azonban szem előtt kellene tartani a vadnak mindenkor kijáró  végtisztességet.  Ezt pedig csak egy módon lehetséges , ha lehetőleg minden helyzetben és minden körülmény között szenvedést nem okozó, azonnali vagy gyors kimúlást előidéző lövést  tudunk leadni. Ehhez pedig  a vad tömegével arányban álló,  minél nagyobb sokkoló erővel rendelkező lövedék a legalkalmasabb.

                                                                               Zentai Béla

                                      Kiegészítés – Hozzáfűzés

A cikk megírásának időpontjában nem volt még tudomásom az új fejlesztésű 7 mm Remington Ultra Magnumról, a .338 Remington Ultra Magnumról illetve a .375 Remington Ultra Magnumról. Továbbá nem ismertem a Lazzeroni által készített Long  és Short Magnum lőszereket.A nagy kaliberek közül pedig a . 470 Mbogo-t. és  . 500 AHR-t  Ezért ezek paraméterei az eredeti cikkben nem szerepeltek. Azokat kiegészítve más általam ismert nagyszerű kaliberekkel együtt, utólagosan emeltem be a táblázat megfelelő soraiba. A 10,57 Meteor Lazzeroni töltényt a későbbiekben mutatom be. A cikkben említést teszek keményebb mag felépítésű lövedékekről, mint például a Speer által gyártott Grand Slam. Ezt a lövedék típust a .300 Weatherby Magnumhoz használom, igen jó eredménnyel. Az a mag úgy van kialakítva, hogy a lövedék hátsó fele igen kemény, így az áthatoló képessége még nagyobb sebességű lőszerekben alkalmazva is kielégítő. Szinte minden esetben átüti a vadat. A mag első része, ami jóval puhább, az pedig kellő roncsoló hatást képes véghezvinni, így voltak olyan lövéseim disznókra, amikor azok azonnal “ tűzbe rogytak”. Egyébként minden esetben a 13 g-os lövedék  maradványteste kb. kétszeres kaliber nagyságú lyukat ütve a kimeneteli oldalon átszáguldott az őzek, disznók, szarvasok testén. Nagy meglepetés volt számomra ezért, a közelmúltban, megtörtént vadászélményem a  a 13 g-os Grand Slam lövedékkel. A különös élményemet szeretném most megosztani az olvasókkal is.  Szarvas ünőre lőttem  úgy kb 150 m-ről. A szálkeresztben nagyon jól látszott a domb oldalban lefelé haladó és közben legelésző szarvas . A .300 WBY Magnum puskám ezt a lövedéket igen pontosan juttatja célba, ezért az ünő nyakát vettem célba. Ennek oka az volt, hogy olyan terepviszonyok és mellmagasságig érő füves terepen történt a vadászat, hogy nem lett volna szerencsés keresgélni, valamint elég biztos voltam magamban, hogy nyakon merjem lőni. Útjára eresztettem hát a 13 g-os Grand Slam  lövedéket. Tiszán hallottam a lövedék tompán  puffanó becsapódását. Ebből tudtam, hogy a lövésem célba talált. A mellettem ülő kísérőm, rokonom Mihály 8 x 56-os távcsövön keresztül figyelte az eseményeket. Lelkesen mondta, ez szép lövés volt.  A szarvas bizony rögtön összeesett, nem futott egy métert sem! A magas fűben, ennek ellenére mégsem volt egyszerű megtalálni. Mikor végre felleltük,  a szarvas nyaka igen furcsának tűnt. Azt hittem, hogy egy nagy daganat van a rajta. Közelebbről megvizsgálva és tapintva, hamar rájöttem, hogy ez bizony nem szervi daganat, hanem a lövedék szó szerint ledarálta a nyakcsigolyákat. Az nyomta ki körkörösen a nyak bőrét, mint egy labda. Kézzel megfogva éreztem, hogy tele van apróra szétesett csont darabokkal. Kerestem a jól megszokott elmaradhatatlan kimeneti nyílást. Nem találtam, nem volt! Átfordítottam a testet a bal első lábánál fogva. Éreztem, hogy lóg, el van törve belül, úgy ahogyan tipikus lapockalövéseknél szokott lenni. Ekkor döbbentem rá, hogy a lövedék közel 900 m/s sebességgel a nyakcsigolyán irányt változtatva, nem átverte azt keresztbe, vagy kissé srégen, ahogyan azt általában történik, hanem hihetetlen módon szabályosan lefelé fordult. A becsapódás helyétől, nyak középtől függőleges irányban lefelé, szétdarálta az összes csigolyát. Ezek után újabb irányváltással a lapocka felé fordulva, annak erős csontjait zúzta ketté. Végül kisebb krátert vájva a húsban megállt, megrekedt. Zsigerelés után innen emeltük ki a megmaradt maradványtestet. Noha a lövedék a hosszú és erős csontokon végig szántva tömegének jelentős részét elveszítette. Dicséretére szólva, mégis megőrizte, a  tarajosan visszagyűrődött köpeny rész, a lövedék kemény hátsó felét. Hasonló esetben, ilyen nagy sebességű becsapódásnál más lövedékek teljesen szétesnek. Általában esetleg az üres lövedék köpeny marad meg. A benne lévő ólom, ha meg is marad az csak minimális

tömegben található meg benne, vagy teljesen megsemmisül, szétfröccsen. Puhább lövedék ebben az esetben nagy valószínűséggel már a csigolyáknál elakadt volna.

Patikamérlegen visszamérve a maradványtestet a 13 g –os Grand Slam lövedékből 7,34 g maradt meg. Ez az indulási tömeg 56,5 %-a.